A kézi forrasztóeszközök használatát támogató munkám során gyakran szegezték nekem a kérdést, hogy ajánljak egy olyan formájú pákahegyet, amellyel minden műveletet el lehet végezni egy adott terméken és nem kell cserélgetni. Erre csak azt mondhatom, mint az egyszeri székely bácsi, aki az állatkertben először látott zsiráfot: „ilyen állat pedig nincs”. Ugyanakkor az is tény, hogy a megfelelő hegy kiválasztásával jelentősen fokozhatjuk a munkánk hatékonyságát és a létrehozott forrasztások minőségét, ezért célszerű áttekinteni néhány irányelvet, amelyek segítségével könnyebben megtalálhatjuk az ideálishoz legjobban közelítő megoldást és optimalizálhatjuk a folyamatainkat.
Egy ilyen áttekintés segítségünkre lehet abban is, hogy jobban kiismerjük magunkat a gyártók kínálatában, akik egy felkapottabb forrasztópákához olykor ötvenet is meghaladó különféle hegyformát ajánlanak.
Kezdjük hát az elejéről…
Mi a pákahegy célja?
A pákahegy elsődleges célja, hogy biztosítsa a forrasztott kötés kialakításához szükséges hőenergiát. Ez az energia aktiválja a folyasztószert, amely előkészíti a felületeket a forrasztáshoz, olvasztja meg az ónötvözetet és biztosítja a forrasztandó felületek megfelelő hőmérsékletét. Ezt a hőt természetesen nem csak a pákahegy hozzáérintésével tudjuk biztosítani, elég csak a meleg levegős újraömlesztéses eljárásra gondolnunk, valamint egyéb, az általunk elsődlegesen vizsgált elektronikai forrasztások esetén kevésbe elterjedt módszerek is léteznek, mint pl. a nyílt lánggal végzett forrasztás, de a pákás megoldás legnagyobb előnye, hogy ez a módszer képes a legjobban lokalizálni a forrasztott alkatrészeket érő hőhatást.
Másodlagos célként megemlíthetjük azt is, hogy a pákahegy „szállítja” a forrasztás helyére a kötés kialakításához szükséges forraszanyag (ónötvözet) egy részét. Ez a kijelentés azonban már nem általánosítható, mert a forrasztási műveletek zömében a pákahegy ónozása csak az energia hatékony átvitelét segíti és – néhány speciális eset, mint például a húzó forrasztás kivételével – a kötéshez felhasznált mennyiséget nem a pákahegyen lévő ón biztosítja, az ahhoz szükséges forraszanyagot más módon kell a forrasztás helyére juttatni. Ennek a legáltalánosabb módja az ónhuzal „rátolása”, közvetlenül a kötésre és nem a pákahegyre.
Mekkora legyen a pákahegy?
Úgy a forma, mint a méret kiválasztásánál, az fő szempont, hogy a pákahegy minél jobban teljesíthesse a rendeltetését, azaz elsősorban minél hatékonyabban adja át a szükséges hőmennyiséget a kötésnek. Az energia átadása pedig az érintkező felületeken keresztül történik, így a szükséges hegy méretét a forrasztandó felületek mérete határozza meg. Akkora hegyet célszerű használni, hogy az minél nagyobb felületen érintkezzen a forrasztási ponttal, de ne legyen annál lényegesen nagyobb, mivel akkor a hegy hőenergiájának egy része jobb esetben csak simán elvész, de az is könnyen előfordulhat, hogy más alkatrészekhez is hozzáér, azok nem kívánt melegedését okozva. A túl kicsi hegy pedig értelemszerűen csak lassabban tudja átadni a szükséges energiamennyiséget, azaz kisebb átvitt teljesítménnyel számolhatunk.
Mit jelent a teljesítmény?
Forrasztópákánk műszaki adatai között előkelő helyen szerepel a teljesítmény, amely a legtöbb, a szokásos elektronikai műveletekhez használt pákák esetén egy 50 – 100 W közötti érték. Ez viszont a páka fűtőteljesítményét jelzi, nem pedig azt, hogy a páka milyen teljesítményt képes leadni a forrasztáshoz, ami elsősorban a hegy kialakításától és az érintkezés minőségétől függ. A páka névleges teljesítménye csak egy elméleti maximum, amelyet a gyakorlatban soha nem lehet 100%-ban kihasználni. Az egyik legfőbb szempontunk a pákahegy kiválasztásában, hogy olyan méret és forma kombinációt válasszunk, amely a legjobban kihasználja a rendelkezésre álló teljesítményt.
(A videót a Metcal bocsátotta rendelkezésemre)
A fenti videóbejátszásban például megfigyelhető, hogy, bár mindegyik pákahegy megolvasztja az ónt, ez leggyorsabban a mintegy 40 W átviteli teljesítményt átvitelét lehetővé tévő nagy méretű, lapos pákaheggyel ez lényegesen gyorsabban történik, mint a mindössze 14 W átvitelére alkalmas kis hegyes heggyel.
Cikksorozatunk további részeiben az általánosan elterjedt formákat és azok alkalmazását fogjuk áttekinteni.