A forrasztási füstök elszívása – 3. rész

karos elszívás

Miután áttekintettük a forrasztási füstök élettani hatásait, valamint azok elszívásának néhány módszerét, elérkeztünk a forrasztási füstelszívást bemutató sorozatunk befejező részéhez, amelyben a leginkább elterjedt, karos megoldást ismertetjük. Ennek a megoldásnak több változata is használatos, amelyek közös jellemzője, hogy a füstök elszívása a forrasztási hely közelében végződő, jellemzően 50 – 75 mm között, ritkábban 100 mm átmérőjű, kényelmesen pozícionálható csőrendszeren keresztül történik.

Az ilyen rendszerek légtechnikai megtervezésében figyelembe kell venni, hogy a viszonylag nagy átmérő miatt nagyobb légtömegeket kell megmozgatni, de mivel a cső végére szerelt elszívó fej a forrasztási terület közelében található, nincs szükség túl nagy szívóerőre, tehát ezek a rendszerek általában egy gyenge negatív nyomással üzemelnek. „Ökölszabályként” elfogadható, hogy egy 50 mm átmérőjű kar esetén a szivattyú egy munkahely részére mintegy óránként 125 m3 szívókapacitást kell biztosítson.

alsident-arms

Maga a kar általában vagy egy félmerev gégecső, vagy egy két vagy három, gömbcsuklókkal összeillesztett merev csőszakaszból álló szerkezet. Az ilyen karok legismertebb gyártója a dán Alsident. A két megoldás közös tulajdonsága, hogy lehetővé teszik, hogy a felhasználó a szívófejet a legkényelmesebb és egyben a leghatékonyabb szívási helyzetbe állíthassa, azaz mintegy 10-15 cm-rel a forrasztási pont mögött, a nyílásával megközelítőleg függőleges síkban. Így nem akadályozza a munkát és ugyanakkor megfelelő hatékonysággal vonja el a füstöt a dolgozó légzési területéről. A szívófej megfelelő helyzetbe állítása a karos füstelszívó rendszerek legérzékenyebb eleme és a leggyakrabban tapasztalt hiba, hogy a dolgozók és a munkahelyeket felügyelő vezetők nem fordítanak erre kellő figyelmet.

FA-430-4 BVX200

Egy vagy néhány elszigetelt munkahely esetén a szívókarok egy kisebb teljesítményű szívó- és szűrőkészülékhez csatlakoznak, amely a legtöbb gyártó kínálatában megtalálható, amelyek közös jellemzője, hogy a szivattyún kívül három szűrőréteget tartalmaznak:

  • egy előszűrőt a durvább por és szennyeződések visszatartására
  • egy nagy hatékonyságú részecskeszűrőt (HEPA szűrőt), a füstök zömét képező finom, néhány tized mikronos nagyságrendű szilárd részecskék szűrésére
  • egy aktív szenes réteget, a különböző vegyi anyagok lekötésére

A gyártók többsége a HEPA és az aktív szenes szűrőt egyetlen, ún. kombinált szűrőben egyesíti. Mivel a szűrők élettartama több külső tényezőtől függ, mint például a folyasztószer mennyisége és összetétele, a legtöbb gyártó célszerűnek találta, hogy beépítsen a készülékbe egy szűrőállapot-megfigyelő rendszert, amely valamilyen módon, pl. hang- vagy fényjelzéssel, esetleg egy kijelzőn megjelenő szimbólumokkal vagy szöveges üzenettel jelzi szűrőcsere esedékességét. Ezek a szűrőkészülékek a megfelelően megtisztított levegőt visszaengedik a munkahely légterébe.

Ha egy üzemcsarnokban sokan forrasztanak, célszerű a karokat egy központi elszívó rendszerhez csatlakoztatni, amelyet a szellőző- és légkondicionáló rendszerrel összehangolva üzemeltetünk, és amelyek általában a külső légtérbe engedik ki az elszívott levegőt. Természetesen ilyenkor sem nélkülözhető a szűrőzés, de annak minősége sokkal kevésbé kritikus, mint a visszakeringetett levegő esetén.

Egy központi rendszer fajlagosan olcsóbb lehet, mint több helyi szűrőállomás használata, de azt is figyelembe kell venni, hogy, amíg egy helyi elszívót néhány perc alatt át tudunk helyezni egy másik munkahelyre, a központi rendszer csővezetékeit és leágazásait eleve úgy kell megterveznünk, hogy a jövőbeni változások igényeit is figyelembe vesszük, mert ezek utólagos módosítása már nagyobb fennakadással járhat.

Összegezve a fentieket, megállapíthatjuk, hogy számos megoldás közül választhatjuk ki a céljainknak és lehetőségeinknek leginkább megfelelőt. Egy ilyen beruházás megvalósítása előtt célszerű több lehetőséget is mérlegelni és igénybe venni egy szakember segítségét.

A forrasztási füstök elszívása – 2. rész

weller feltét

Cikksorozatunk előző részében áttekintettük a forrasztási füstök egészségkárosító hatásait, és megemlítettük az egyik elterjedt, de korlátozottan hatékony védekezési módszert, az aktív szenes szűrőt tartalmazó asztali elszívók használatát.

Mivel a forrasztási füstök mintegy 95%-a szilárd részecskékből áll, ahhoz hogy az elszívott levegőt megtisztítsuk az egészségre ártalmas tartalmától, azt a gázokat és gőzöket lekötő aktív szenes szűrő mellett egy nagy hatékonyságú részecskeszűrőn (úgynevezett HEPA szűrőn) is át kell vezetni. Ezek a szűrők jellemzően 0,3 µm átmérőig tartják vissza a levegőben lévő szilárd részecskéket. Mivel a forrasztási füstök szilárd anyaga nagyjából egyenletesen oszlik el a néhány tized mikrométertől néhány tíz mikrométerig terjedő tartományban, a HEPA szűrő tényleg alkalmas a teljes tisztításra.

Természetesen fennáll egy másik lehetőség is, ha az elszívott levegőt kiengedjük a külső légkörbe, amely kétségkívül megvédi a belül dolgozók egészségét, de egyrészt nem valószínű, hogy megfelelne a környezetvédelmi előírásoknak, másrészt pedig elég pazarlóan kezeli a csarnok jellemzően szabályozott hőmérsékletű és páratartalmú levegőjét, így a szűrésen megtakarított költségek valószínűleg a légkondicionáló berendezés magasabb üzemi költségeiben jelentkeznek. Ezért a szűrés nélküli füstelszívás semmilyen formában sem ajánlott.

A feladat tehát minden esetben az, hogy befogjuk a forrasztás során keletkezett füstöt, még mielőtt a dolgozó beszívná azt, és átvezessük egy szűrőberendezésen. A különböző füstelszívási módszerek abban különböznek, hogy miként oldják meg ezt a feladatot.

Pákacsúcs-elszívás, pákafeltéttel

metcal pákafeltétKezdjük a leghatékonyabb, de ennek ellenére kevésbé kedvelt és éppen ezért nem túl elterjed módszerrel, a közvetlenül a pákacsúcsról végzett elszívással. Mivel ez a keletkezéstől alig 1-2 centiméterre fogja be a füstöt, kétségkívül ezzel a módszerrel lehet legeredményesebben védeni a dolgozók egészségét. Az elszívás egy, a pákára felszerelt, viszonylag vékony, jellemzően 4 – 5,6 mm átmérőjű pákafeltéten és az ahhoz csatlakozó csővezetéken keresztül történik, így nem kell nagy légtömeget mozgatni, de a szivattyú egy elég erős negatív nyomást kell kialakítson, a hatékony működés érdekében. feltétes elszívásNéhány ismertebb cég, például a Weller 1-2 munkahelyet kiszolgáló pákacsúcs-elszívókat forgalmaz. Ezek a szükséges vákuumot a műhely sűrített levegő-hálózatára csatlakozva, egy Venturi cső segítségével alakítják ki, így a működésükhöz elektromos energia sem kell és a pákafeltétek vezetékei közvetlenül csatlakozhatnak hozzájuk. A nagyobb, elektromos szivattyúval rendelkező egységek jellemzően 8 – 50 munkahely kiszolgálására alkalmasak. Természetesen ilyen sok pákafeltét nem csatlakoztatható közvetlenül az elszívóegységhez, így a munkahelyeken ki kell alakítani egy csőhálózatot, amelybe minden munkahelynél becsatlakoztatható a pákafeltét csöve.

feltétes elszívás elrendezésFigyelembe véve, hogy egy elszívóegység számos munkahelyet képes kiszolgálni, még az egyes pákafeltétek beszerzését és a csővezetékek kialakítását is beleszámítva, az egy munkahelyre kivetített költségek sem túlzottan magasak. Ugyanakkor, a módszernek van néhány jelentős hátránya is, amelyek miatt nem vált túlzottan népszerűvé.

Ezek közül elsősorban magát a pákafeltétet kell megemlítenünk, amely számos esetben korlátozza a hozzáférést a forrasztási ponthoz. Egyes esetekben ez csak kényelmetlen, máskor pedig valóban magakadályozza, hogy a pákahegy odaférjen két alkatrész közé, egy zsúfolt áramköri kártyán.

A másik jelentős hátránya a rendszernek, hogy a munkahelyek becsövezése miatt az elrendezés nem rugalmas, az átrendezés bonyolult, ha a termelés körülményei megváltoznak.

Kevésbe zavaró, de azért érezhető hátrány még, hogy a pákafeltétek vékony csöveit könnyen eldugaszolja a lerakódás és gyakran tisztítani kell.

A forrasztási füstök elszívása – 1. rész

Forrasztási füstelszívás

Miért szükséges a forrasztási füstelszívás – tények és tévhitek

A forrasztásnak velejárója a füstképződés és a munkáltató kötelessége, hogy megakadályozza, hogy a dolgozók beszívják ezeket a füstöket. Ezt a tényt senki sem vitatja, de a megfelelő megoldás kiválasztásához mindenképpen hasznos lehet egy részletes áttekintés, amelyben elemezzük a probléma okát és a lehetséges megoldások hatékonyságát.

Kezdjük egy elterjedt tévhit eloszlatásával: a forrasztásnál keletkező füstök nem a forrasztóötvözet ólomtartalma miatt károsak. A forrasztás során keletkező hőmérséklet messze alatta marad annak, amelynél bármelyik alkalmazott fém gőzfázisba kerülne és így belélegezhető lenne. A forrasztásnál keletkező káros kibocsátás szinte kizárólagos forrása a folyasztószer. Ezért most, amikor már szinte mindenki áttért az ólommentes ötvözetek használatára, távolról sem csökkent a füstelszívás jelentősége. Ellenkezőleg, mivel nehezebben forrasztható ólommentes anyagokhoz nagyobb mennyiségű és sokkal agresszívabb folyasztószert használunk, a hatékony forrasztási füstelszívás sokkal fontosabb, mint bármikor.

A forrasztási füstök hatásaMiért is káros a forrasztás során keletkező füst?

Amikor aktiválásra kerül a folyasztószer, nagy mennyiségű, nagyon finom szilárd részecske – a természetes gyanta alapú szerek esetében kolofónium – kerül a levegőbe. A kolofónium pedig a foglalkozási asztma egyik fő okozója. Nem kevésbé veszélyesek a szintetikus alapú no-clean folyasztószerek, amelyek szintén a légzőszerveket irritáló anyagokat bocsátanak ki. Mérésekkel kimutaható, hogy a forrasztás során kibocsátott káros anyagok mintegy 95%-a szilárd részecske, a 0,3 µm-től 10 µm-ig terjedő tartományban (összehasonlításként, egy emberi hajszál átlagos átmérője mintegy 100 µm), a fennmaradó 5% pedig különféle gáz- és gőzfázisú anyagok, pl. metilalkohol, formaldehid, metán, széndioxid, szénmonoxid, izopropil alkohol stb. keveréke. A tüdő és a légutak mellett, ezek károsan hatnak a nyálkahártyákra, valamint szem- és bőrirrtációt is okozhatnak.

Nyilvánvaló, hogy minden munkáltatónak nem csak kötelezettsége, de érdeke is, hogy hatékony forrasztási füstelszívással biztosítsa a dolgozók egészségét, hiszen a különféle egészségügyi problémák miatt kieső munkaidő nekik is veszteséget jelent, nem is beszélve az esetleges munkavédelmi ellenőrzés során fenyegető bírságról…

Milyen a megfelelő forrasztási füstelszívás?

Erre a kérdésre próbálunk válaszolni a három részesre tervezett cikksorozatunk folytatásában.

Mielőtt azonban lezárnánk a jelenlegi részt, oszlassunk el még egy – elsősorban a termékeiket reklámozó gyártók által gerjesztett – tévhitet: egy aktív szenes szűrővel kiegészített ventilátor nem jelent igazi füstelszívást. Az aktív szén elsősorban a vegyszerek lekötésére alkalmas, holott, amint azt korábban kifejtettük, a forrasztási kibocsátás csak mintegy 5%-át Aktív szenes forrasztási füstelszívóképezik az ilyen anyagok. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az ilyen berendezések semmiféle védelmet nem nyújtanak.
Az elsődleges hatásuk, hogy elterelik a szilárd részecskékkel telített levegőt arról a területről, ahonnan a dolgozó közvetlenül belélegezné azt. Így egy olyan munkaterületen, ahol nincs nagy zsúfoltság és csak viszonylag kevés forrasztási művelet zajlik egyidejűleg, megfelelően elhelyezve (hogy pl. ne egy szemben ülő dolgozó arcába fújja a szennyezett levegőt), az ilyen készülékek is elégséges védelmet biztosíthatnak, viszonylag csekély befektetéssel.

Az ennél hatékonyabb megoldásokat, amelyek meg is tisztítják a levegőt, cikksorozatunk folytatásában ismertetjük.